Tejallergia

Tejallergia

Tejallergia (tehéntej-túlérzékenység, tejérzékenység) bármilyen korosztályt érinthet, de a leggyakrabban érintettek a csecsemõk. A csecsemõk 2-3%-a tejallergiás, amit idõvel az esetek többségében egyszerûen kinõnek.

A tejallergia akkor alakul ki, mikor a gyermek immunrendszere tévesen veszélyesnek értékeli a tejfehérjét, és megpróbálja azt eliminálni. Egyfajta allergiás reakció indul be, aminek következtében a csecsemõ nyûgössé, irritabilissá válik, hasfájás és egyéb tünetek jelenhetnek meg. A tehéntej-érzékeny gyermekek többsége túlérzékeny kecske, juh és szójatejre is.

BÕVEBBEN

Ismert, hogy anyatejes csecsemõknél a tejallergia kialakulásának kockázata kisebb, mint a tápszeres csecsemõknél - nem teljesen érthetõ azonban, hogy miért alakul ki egyes gyermekeknél ez a betegség, míg másoknál nem. Feltételezhetõ, hogy a tejallergia kialakulásának hátterében genetikai tényezõk is szerepet játszhatnak.

Az esetek többségében a tejallergia 3-5 éves korra spontán megszûnik. Fontos megkülönböztetni ezt az állapotot a laktóz intoleranciától (laktóz-érzékenységtõl), ami túlnyomórészt a nagyobb gyermekek és a felnõttek betegsége.

Tünetek:

A tejallergia tünetei általában az emberi élet elsõ néhány hónapja során megjelennek. A tünetek felléphetnek az evést követõen szinte azonnal (rapid kezdet), vagy a tehéntej fogyasztást követõ 7-10. napon belül (lassú kezdet).

E két forma közül jóval gyakoribb a lassú kezdetû. A jellemzõ tünetek: lazább székletek, hányás, étvágytalanság, irritabilitás, hasfájás és bõr eltérések. A lassú kezdetû típust nehéz felismerni a más betegségekben is egyaránt jelen levõ tünetek miatt. Ezt a tejallergia formát a gyermekek általában 2 éves korukra kinövik.

A rapidan fellépõ forma tünetei az irritabilitás, hányás, nehézlégzés, duzzanat kialakulása, csalánkiütés és egyéb viszketõ eltérések megjelenése a bõrön, véres széklet. Ritka esetekben anaphylacticus reakció is kialakulhat, ami a gyermek bõrét, gyomrát, légzését és vérnyomását érintheti elsõsorban. Az anaphylacticus reakció az egyéb ételallergiákban jóval gyakoribb, mint tejallergia esetén.

Diagnózis:

Fontos, hogy a tejallergia lehetõségének felmerülése esetén orvoshoz kell fordulni. Nincs egyértelmû vizsgálat, mely fennállását igazolni tudná, ezért az orvosok az esetek többségében többféle vizsgálatot rendelhetnek el - esetleges más betegségek kizárása végett. Széklet és vérvizsgálat mellett bõr allergia próbára is sor kerülhet, amikor is tûvel kismennyiségû tejfehérjét juttatnak a bõr alá. Ha a beadás helyén vörös foltos elváltozás jelenik meg, tejallergia megléte nagy valószínûségû. A tehéntejes táplálás megvonását követõen tehéntej adásra ismételten megjelenõ tünetek tejallergia fennállását igazolják.

Kezelés:

Amennyibben a gyermeke anyatejes táplálásban részesül, és felmerül tejallergia lehetõsége, fontos a tejtermékek kerülése az édesanya számára is. Ennek magyarázatát az az ismeret adja, miszerint a tejfehérje kiválasztódik az anyatejbe. Hasznos lehet dietetikus segítségét kérni az édesanya számára fontos kálcium és egyéb más vitális tápanyagok más módon szervezetbe juttatásának lehetõségeirõl.

Tápszeres csecsemõknél célszerû a szója-alapú tápszerekre történõ váltás. Amennyiben a csecsemõ nem tolerálja a szóját, hipoallergén tápszer adása javasolt. Ezekben a tápszerekben a fehérjék kisebb alkotókra vannak választva, így kisebb a valószínûsége egy allergiás reakció kialakulásának. Tápszer váltás esetén a tünetek általában 2-4 hét után mérséklõdni kezdenek. Ajánlatos ez esetben hipoallergén tápszer használata 1 éves korig, amikor is óvatosan elkezdhetõ a tehéntej bevezetése a táplálásba.

Az említett tünetek észlelése esetén minden esetben kérje ki orvosa véleményét.